A b�k�t ut�lom. Szeretek minden �llatot, tudom, hogy egyform�n f�ls�ges alkot�sai a term�szetnek, de a b�k�t�l iszonyatosan undorodom.
   Elmondom �n�knek, hogy mi�rt, b�r ha csak r�eml�kszem is a dologra, reszket� f�lelem fog el, a gyomrom r�m�letes undorban vonaglik, a szemeim el�tt �s a torkomon hideg, nedves varangyok m�szk�lnak, a f�leimben egy b�kany�lszag� hang vartyog, �s gerincoszlopomban g�rcs�s, j�ghideg iszonyat szaladg�l. �s �n ma �jjel nem fogok aludni. M�gis elmondom, hogy mi�rt iszonyodom a kicsiny b�k�t�l; mi�rt merednek meg az izmaim hal�los izgalomban, amikor k�t b�kaszem pislog�, rohadt f�ny�t l�tom a m�ltb�l az agyvel�mbe vil�golni.
   A b�ka az az �llat, mely az �letemnek legnagyobb, legjelent�s�gesebb perceit okozta. Csakhogy ezek a percek sz�momra nem az �r�m, hanem a borzalom percei voltak. Tudom, azt gondolj�k majd, hogy mindazt, amit elmondok, egy szeg�ny, szerencs�tlen ember mondja el �n�knek, akinek a szeme k�pr�zott; tudom, hogy legf�ljebb �rdekesnek tal�lj�k az esetemet. De k�rem, gondolj�k el, hogy ezt tenni�k embertelens�g volna. Mert v�gigszenvedtem akkor ezer ember helyett azt az �rj�t�, k�rhozatos f�lelmet, melyet ezer �s ezer k�z�tt nem ismer meg eg�sz �let�ben senki. �n�k nem fogj�k megismerni. Gondolj�k el, �s ne b�muljanak r�m, hanem �rezzenek egy�tt velem.
   Egy �prilisi es�s �jszak�n f�lriadok az �lmomb�l. A m�sik oldalamra fordulok, �s pr�b�lom folytatni az alv�st. H�nykol�dom, igazgatom a p�rn�t, de nem siker�l az alv�s. Ideges, l�zas reszket�s b�vik lassan minden porcik�mba, �s valami ismeretlen f�lelem kezd re�m sz�llni a cs�ndes s�t�ts�gben, mialatt k�nn az �prilisi es� esik, s mellettem a feles�gem l�legzet�t hallom.
   �rzem, hogy ismeretlen f�lelem ker�t mindjobban a hatalm�ba, �s hogy nincs ellene v�dekez�s sehol sem.
   El�sz�r szabadulni pr�b�lok t�le, olvasok magamban. Sz�mokat adok �s szorzok �ssze, a r�gi tanul�t�rsaim nev�t sorolom f�l; hi�ba - nem siker�l. A f�lelem egyre er�sebb lesz, �s minden csepp v�rembe beveszi mag�t, a sz�vem er�sen dobog, a fejemben nyom�st �rzek, s mindenem hideg. Az izzads�g ki�t a homlokomra.
   S e pillanatban hang �ti meg a f�lemet. Egy hang, amely gyereks�r�shoz �s elk�nzott �llat ny�g�s�hez hasonl�. Egy hang, amelyre megh�l a vel� a kopony�mban, �s a gerincemen rettenetes g�rcs�s borzong�s fut v�gig.
   Hallgat�zom.
   A hang ism�tl�dik. Er�sebben �s er�sebben. Hallat�ra idegeim minden sz�l�t el�llja a rettenet �s a k�n. Valami �v�lt�, panaszos, h�v� �s fenyeget� hang, amelyet majd v�gtelen messzes�gben, majd k�zvetlen k�zelemben hallok, mintha az �gyam f�j�b�l �s a szobab�torokb�l �ramlana fel�m.
   Mintha egy hal�lra k�nzott kicsi gyerek ny�sz�r�gne. Mintha valami kit�pett sz�rny� v�n bagoly �v�ltene az �jszak�ba az elm�l�sr�l.
   �s a hang nem sz�nik. R�vid sz�neteket tart. Majd folyton er�s�dik, r�m�letesebb� �s f�jdalmasabb� v�lik.
   Az eg�sz testem csupa hideg ver�t�k. F�lugrom az �gyb�l, gyerty�t gy�jtok, azut�n rohanok vele szob�r�l szob�ra. Meg�llok. Hallgat�zom. A hang egyszer t�volabbr�l, m�sszor k�zelebbr�l hangzik. Reszketve �s f�lelve sietek �jra �s �jra kereszt�l a szob�kon. Mintha a hang a konyh�b�l j�nne. Val�ban, amikor kil�ptem, bet�lt�tte az eg�sz konyh�t ez a ny�g�, pokolian ny�vog�, vartyog� hang.
   Sietve keresni kezdtem, honnan j�. Egy sarokb�l hangzott, ahol a mos�tekn� �llott. Elveszem a tekn�t. Egy �llatot l�tok ott, akkor�t, mint egy kis macska. G�mb�cbe gabalyodva �lt, �s lomha mozdulattal fel�m fordult.
   B�ka volt. De milyen b�ka. Soha ezel�tt nem l�ttam olyant. Sz�r�k voltak a test�n. A szemeib�l z�ldes lid�rcf�ny vil�golt. A teste halotti b�zt terjesztett. Undok nagy sz�j�b�l csak �gy �ml�tt a r�m�letes hangok �radata. Mintha valami fels�bb hatalom parancs�ra v�gezte volna pokoli �nek�t.
   Abban a pillanatban, ahogy megl�ttam, eszembe jutott valami, amit�l a sz�vem ver�se meg�llt egy pillanatra.
   A vid�k�nk�n az a hit van elterjesztve, hogy amely h�zban ilyen sz�r�s b�ka �jjel megjelenik, ott hamarosan meghal valaki. Abban az id�ben t�bb ilyen esetet hallottam. Egy szomsz�dunk - j�m�d� gazdaember - mondta nekem, hogy saj�t szem�vel l�tta az �tkozott sz�r�s b�k�t, �s le�nya, a sz�p, tizennyolc �ves �gnes, r�vid id�re azut�n meghalt.
   Akkor egy pillanatig se hittem a dolgot, v�gre is az ember nem hisz el mes�ket, ezenk�v�l a term�szetrajz se ismeri azt a b�k�t, mi�rt higgyem el teh�t �n.
   De amikor ezzel a b�k�val ott szemben �lltam, minden csepp v�remmel hittem r�ms�ges jelent�s�g�ben. Vill�mgyorsan r�vetettem magam, �s r�t�rdeltem a hideg, undok test�re.
   Hatalmas b�mb�l�sbe kezdett, mely oly m�ly �s er�s volt, hogy l�nyer�t�shez hasonl�thatn�m. Megr�m�ltem, hogy a feles�gem f�l�bred r�. F�lkaptam h�t az �llatot, �s teljes er�vel odacsaptam a konyha k�ves padl�j�hoz. �gy koppant, mint egy vasgoly�, �s hirtelen talpra �llva, m�ternyi ugr�ssal a sarokba igyekezett. Tehetetlens�gemben ide-oda rugdosni kezdtem, s nem engedtem, hogy talpra �lljon. Z�ld varangynedvet l�vellt ki a teste, �s ez a ny�l�s, b�z�s folyad�k jel�lte az �tj�t. M�g �gy id�t nyertem a gondolkod�sra, megpillantottam a fav�g� balt�t, s elhat�roztam, hogy azzal puszt�tom el a sz�rnyet. Odatereltem teh�t a sarokba, ahol a balta �llott, azut�n f�lkaptam a szersz�mot, hogy gyorsan v�gezzek vele. Id�t vesztettem-e, vagy hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra �llt, �s vill�mgyorsan nekem ugrott, �ppen a nyakamra, �s megharapott.
   Fogai voltak.
   Ler�ztam magamr�l, �s lefogtam. Re� t�rdeltem �jra: megint azt az er�s, nyer�t� hangot hallatta. - Azut�n r�v�gtam a fej�re a balta fok�val. Z�ld v�r freccsent az arcomra, �s �reztem, hogy a tehetetlen �llat micsoda �ri�si er�fesz�t�st tesz, hogy elmenek�lj�n. �jra �t�ttem, v�gtam. F�ldaraboltam. Lev�gtam a l�b�t, a fej�t, �gy, hogy a v�g�n csak egy alaktalan, ny�las, b�z�s, z�ld t�meg fek�dt el�ttem.
   Mikor elv�geztem r�mes munk�mat - f�ll�legzettem, �gy �reztem, mintha tal�n siker�lt volna megv�deni eny�imet a fenyeget� hal�lveszedelemt�l. Reszketve, f�zva, de megk�nnyebb�lve mentem vissza a h�l�szob�ba. A feles�gem csendesen, nyugodt l�legzettel aludt. Halov�ny arc�n enyhe mosolyg�s lebegett. Odamentem �s megcs�koltam, mire gyeng�n s�hajtott. Egy ideig szorongva n�ztem az arc�t, azut�n f�radt �s m�ly �lomba mer�ltem.
   M�snap kor�n reggel, amikor fel�bredek - mert kor�n kel� ember vagyok - r�m�lve jut eszembe, hogy a b�ka tetem�t, a v�res balt�t �s az �jjeli k�zdelem nyomait elfeledtem eltakar�tani. Kiugrom az �gyb�l, �s a konyh�ba sietek, hogy - ha lehet - m�g elej�t vegyem annak, hogy a csel�dek vagy a gyerekek megl�ssanak vagy megtudjanak valamit.
   Csod�lkoz�somra nem volt semminek semmi nyoma. A balta a hely�n �llott. A konyha k�vei tiszt�k, a szolg�l� m�g nem j�tt be a csel�dszob�b�l.
   �n�k most azt mondj�k, k�rem, hogy �lmodtam. Tudj�k meg teh�t, hogy a feles�gem e nap ut�n k�t h�tre kiter�tve fek�dt.

A csod�kat nem l�tja meg minden ember. Nem az�rt, mert l�thatatlanok, vagy mert nem egy�rtelm�ek. A csod�knak l�that� jelei vannak, csak n�h�nyan nem akarj�k megl�tni. Eltakarja szem�k el�l a nagy vil�g gonoszs�gainak �rnya, s belefeledkeznek a bajaikba. Vannak napok, mikor az �rny elk�szik szem�nk el�l, s megvil�gosodva megl�tjuk azt, ami v�gig ott volt. V�gig ott, el�tt�nk csak fedve az �rnyakkal. A csod�k nem term�szetfeletti er�k tettei, vagy mitologikus alakok megtestes�l�sei. Ha olyat teszel, amit m�sok lehetetlennek v�lnek, az m�r egy kis csoda. Csoda az, ha...

A kisfi�nak ezer vesz�llyel kellett dacolnia. Ker�lte a pocsoly�kat, m�g a vir�g�zletbe ment, nehogy egybe is belel�pjen, s�ros cip�j�vel rontva el �desanyja hangulat�t ezen a sz�p napon, mikor sz�lei, akik am�gy sem szoktak veszekedni, oly sz�pen mosolyogtak minden percben. Ma �desapja v�gezte az �sszes h�zimunk�t, att�l kezdve, hogy k�v�t �s reggelit vitt t�lc�n a szob�ba, ahol a kisfi� anyja m�g aludt. Az asszony m�g akkor is �gyban volt, mikor fia hazat�rt az iskol�b�l, mert f�rje szabadnapot vett ki arra a napra.
A kisfi� is erre az alkalomra, �desanyja sz�let�snapj�ra tartogatta minden p�nz�t, hogy vir�got vehessen, �s most, a vir�g�zlet fel� vezet� �ton fokozottan vigy�zott, nehogy olyasmi t�rt�njen, ami szomor�s�got okozna anyj�nak.
Nem voltak gazdagok, a gyermek f�lretett p�nze csak h�rom sz�l r�zs�ra volt el�g. Hosszasan v�logatott a vir�gok k�z�tt, hogy a legszebbeket vigye haza, �s boldogan n�zte, mikor az elad� zizeg� selyempap�rba csomagolta az egyszer� kis csokrot. Szinte l�tta maga el�tt �desanyja boldogs�gt�l t�nd�kl� arc�t, mikor �tadja neki a vir�gokat. Nagyon szeretett �r�met szerezni, s most, �let�ben el�sz�r olyan aj�nd�kkal lephetett meg valakit szerettei k�z�l, amit maga v�s�rolt, egyed�l, feln�tt m�dra.
Hazafel�, ha lehet, m�g gondosabban ker�lte a pocsoly�kat, arra is �gyelt, hogy az �ttest sz�l�n felgy�lemlett lucskos v�zbe g�zol� aut�k ne fr�csk�lj�k �ssze ruh�j�t.
N�ha meg�llt egy-egy csillog� kirakat el�tt, n�zte �ket, gondolatban v�logatott a gy�ny�r� ruh�k �s �kszerek k�z�tt. Azon t�rte a fej�t, hogy egyszer, ha feln� �s saj�t keresete lesz, mit v�s�rol majd �desanyja sz�let�snapj�ra.
Ment, egyre csak a j�v�n gondolkozva, de az�rt tov�bbra is figyelve a pocsoly�kra �s a fr�ccsen� lucsokra. Egy asszony neki�tk�z�tt, morgott valamit, hogy a kisfi� mi�rt nem k�r bocs�natot, de a gyermek tudta, hogy nincs igaza, ez�rt nyugodtan ment tov�bb. M�r majdnem az utc�jukhoz �rt, mikor ink�bb �rezte, mint �szrevette, hogy valami nincs rendj�n. Megvizsg�lta volna a csokrot, de csak a selyempap�rt tartotta a kez�ben: a vir�gok kieshettek valahol.
Nem volt m�r p�nze, hogy ak�r egy sz�l r�zs�t is vegyen. K�ts�gbeesetten indult vissza, h�tha megtal�lja a vir�gokat, a legszebbeket, amiket a vir�g�zlet rejtegetett. Rohant, nem t�r�dve m�r a pocsoly�kkal �s az aut�k fr�csk�l�s�vel, egyszer el is esett �s alaposan meg�t�tte a l�b�t, de �sszeszedte mag�t �s futott tov�bb, eg�szen addig a helyig, ahol a zs�rt�l�d� asszonnyal �ssze�tk�z�tt.
�gy t�rt�nt, ahogy sejtette: akkor cs�sztak ki a vir�gok a pap�rb�l, mikor a n� megl�kte, � pedig elvesztette az egyens�ly�t. Ott fek�dt a h�rom csod�latos r�zsa egy pocsoly�ban, a kisfi� felvette �ket, �s elkeseredetten pr�b�lta megtisztogatni szirmaikat.
Lassan, szomor�an ballagott haza, �s mikor �desanyja ajt�t nyitott, nem b�rta tov�bb: zokogva mes�lt el mindent, anyja pedig let�r�lte k�nnyeit, �s azt mondta, hogy ilyen sz�p vir�gokat m�g soha nem kapott.

Szeretem azt, aki gy�jt. Naponta van �r�me. Megn�zi gy�jtem�ny�t, gyarap�tja, �polja, gondozza, megmutatja bar�tainak. K�zben �r�l, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a b�lyeggy�jt�ket, a rovargy�jt�ket �s azokat, akik c�mk�ket, k�peslapokat, �rm�ket gy�jtenek. B�rmit.
Te mit gy�jtesz?
Amit �n gy�jt�k, ahhoz nem kell p�nz. Amit gy�jt�k, annak nincs �ra, m�gis mindenn�l t�bbet �r.
Sz�veket gy�jt�k.
A sz�v jelk�p. Az embert jelenti.
�gy j�rom �tjaimat, �lem napjaimat, hogy sz�veket keresek. Tal�n bolondnak hinn�nek, ha tudn�k, mi�rt n�zek kutat�n m�sok szem�be. Bolondnak hinn�nek, mint a g�r�g b�lcset, aki nappal l�mp�s�val embert keresett a piacon.
Sz�veket gy�jt�k. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki r�m mosolyog; aki meg�rt; aki tisztess�ges; aki h�s�ges; akiben szeretet �l; aki �r�l, hogy �szreveszik; akiben a tehets�g egy sz�ra kiny�lik; ember, aki egyszer�en �rt�k, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem tal�lok, az �n hib�m.
Nem n�ztem el�gg� sz�t, nem n�ztem a l�tszat m�g�, az el��t�letek al�.
Szerencs�tlens�ge az embernek, hogy a j�t sz�gyelli. Rejti, mint kagyl� a gy�ngy�t. H�t �n felt�r�m a kagyl�t figyelemmel, �rdekl�d�ssel �s a gy�ngyhal�szokn�l boldogabb vagyok. Mert az emberek k�z�tt t�bb az ember, aki m�lt�, hogy annak l�ss�k, mint az, aki �sszet�rte mag�ban az embers�get.
Elfogult vagyok? T�ged nem ismerlek. Embernek tartod magad. H�nyan vesznek �szre? H�nyan k�rik a sz�ved? H�nyan l�tj�k, hogy j� vagy?
Sz�veket gy�jt�k. �rz�m arcukat. A szem�k t�z�re eml�kszem. Ha azt felejtem, �nj�k bennem marad, amely bel�m �gett egy pillanat alatt.
Nincsenek �rm�im, b�lyegjeim, c�mk�im, sem galambgy�jtem�nyem.
Sz�veket gy�jt�k.
Sz�vem tele van.
Vel�k �s az �r�mmel, amelyet csak �k adhatnak.
N�zd el nekem, hogy v�gig magamr�l �rtam. Eszel�sen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban �l�nk? Ne hidd el. Csak n�zz �nmagadba, n�zz a m�sok bels� vil�g�ba s megl�tod az Embert. Csak annyi id�t ford�ts embert�rsaidra, mint a gy�jt�k gy�jtem�nyeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit p�nzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok sz�v benned, valakik, akiknek �rt�ke semmivel ki nem fejezhet� �s mind szem�lyes �r�m �letedben.

Le�rom ide, doktor �r, hogy mir�l van sz�. Az �cs�mr�l, a sz�ke, piros k�p� kisfi�r�l, akinek s�t�t szemei mindig a messzes�gbe n�ztek. �s m�g egy dologr�l. A fekete cs�ndr�l.

Egyszerre n�tt meg.

Tegnap este m�g eg�szen kicsiny, kedves, p�ty�g� gyermekecske volt. �s reggelre nagy kamasz lett. Iszony� izomzattal, vastag s�rtehajjal �s gonosz, �g�, f�lelmes szemekkel. �, hogy f�jt a sz�vem ezen a reggelen. Tudtam, �reztem... hogy j� a fekete cs�nd. �ri�si denev�rsz�rnyakon.

Tele lett a r�zsabokros, tiszta kis udvarunk ut�latos, b�z�s dudv�kkal. A h�z tetej�r�l lehullott a cser�p, s a falakr�l lepattogott a vakolat.

S j�ttek borzaszt� �jjelek. Kish�gaim �lmukb�l hangosan f�ls�rtak. Ap�m meg �desany�m meggy�jtott�k a gyerty�t, �s �lomtalan, �res arccal n�ztek egym�sra. Senki se tudta, mi t�rt�nik, �s mi fog t�rt�nni. Csak �n. Csak �n. �n �reztem, hogy j� a fekete cs�nd.

Richard, az �llati, undok kamasz, p�nteken kit�pte az udvaron a fiatal f�kat, �s lass� t�z�n megpir�totta a feh�r cic�t, az Anik��t. A kis �llat irt�zatosan vonaglott, am�g gyenge, r�zsasz�n� b�re barn�ra p�rk�l�d�tt.

Hogy s�rtunk mindannyian. Richard pedig r�h�gve otthagyott benn�nket.

�jjel bet�rt a zsid� boltj�ba, �s kiszedte a p�nzt a fi�kb�l. Elszaladt vele, �s elsz�rta az utc�n. Reggel az �gy�ban aludt, amikor l�ttuk, hogy �t van l�ve a tenyere. A csend�r l�tte �t. �desany�nk let�rdelt az �gy mell�, �s gyeng�den lemosta a v�rt. Richard nyugodtan aludt.

�, milyen ut�latos volt.

K�r�l�llottuk �s sirattuk Richardot, a sz�ke, piros k�p� fi�csk�t. �s szorongva v�rtuk mindannyian a fekete cs�ndet.

Az �desap�m egyszer k�ts�gbeesve r�ki�ltott:

- Richard! Te gaz, gonosz �llat, menj k�z�l�nk, ne l�ssunk t�bb�!

Richard nem sz�lt semmit, de megette a h�st mind, ami a t�lban volt. A h�gaim s�v�rogva n�zt�k, amint felfalta az �telt egymaga. Az ap�m az �desany�mra tekintett. K�nnyes volt a szem�k. L�ttam, hogy ap�m hal�ls�padt, reszket. F�lt Richardt�l.

F�lugrottam �s arcul �t�ttem Richardot. � a falhoz v�gott engem, �s kirohant a szob�b�l.

L�zasan fek�dtem az �gyamban. M�g v�rzett is a fejemen a b�r, ahogy Richard megcs�folt. Akkor j�tt meg. �jjel. Bet�rte az ablakot, s a szob�ban termett. A szemeim k�z� vigyorgott, �s rik�csolva besz�lt:

- F�lgy�jtottam az isp�n h�z�t, mert a l�nya benn alszik a szob�ban, h�feh�r �gyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azut�n belekap az �gy�ba a t�z. Az �n t�zem. T�zes �gyban �bred f�l. �s a feh�r l�b�t s�t�tbarn�ra cs�kolja a piros t�z. �s kopasz lesz a feje is, mert a haja el�g. Kopasz! Hallod, kopasz! Az isp�n gy�ny�r� sz�ke l�nya kopasz lesz.

Elvitt�k Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond.

Mi�rt lenne bolond? Mi�rt �ppen bolond?

Nem, �, nem. Mindez a fekete cs�nd miatt volt. J�l tudom �n azt.

Elvitt�k a bolondokh�z�ba. Amikor �szrevette, hogy az �pol�k megfogj�k, nekik esett. V�resre verte valamennyit. Azok azt�n megk�t�zt�k, �s vasp�lc�kkal �t�tt�k d�h�s k�romkod�sok k�zben. Richard v�res tajt�kot k�p�tt a sz�j�b�l, �s b�mb�lt. �, de hogyan, milyen iszonyatosan s�v�lt� hangon. Megt�lt�tte a hangja a leveg�t, m�rf�ldekre.

Mikor ap�val hazautaztunk a t�bolyd�b�l, �szrevettem, hogy a vas�ti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha oda�rt�l az ujjaddal valahov�, menten kit�rt az elrejt�z�tt sz�rny� b�mb�l�s.

Richard m�g az �jjel hazasz�k�tt. Sz�tt�rte az ablak vasp�ntjait. Leugrott az �tra. A homloka bez�z�dott. De az�rt hazaj�tt. Szaladva.

...�s nyom�ban a fekete cs�nd.

Hajnal volt, h�rom �ra. �bren voltam, amikor Richard haza�rt. J�l hallottam mindent. A kapun m�szott be.

A fekete cs�nd pedig bebor�totta a kis h�zunkat nedves, undok sz�rnyaival.

A vir�gok elhervadtak a kertben. Az alv�kat neh�z, k�nos �lom lepte meg. Csikorogtak az �gyak, ny�g�, f�jdalmas s�hajt�sok hallatszottak.

Csak �n voltam �bren, �s f�leltem.

Richard halkan �tsietett az udvaron. Bej�tt a szob�nkba, ahol azel�tt egy�tt aludtunk. �n nem mertem mozdulni. De Richard nem is t�r�d�tt velem. Zih�lva led�lt az �gyra �s aludt.

Ezut�n �gy t�rt�nt minden, ahogy a fekete cs�nd akarta. R�nehezedett a mellemre, �s beleb�jt a v�rem cs�ppjeibe. Irt�zatos volt. Menek�lni akartam t�le, de odak�lt�z�tt az �gyamhoz, �s k�rogva a f�lembe s�gott iszony� r�ms�geket.

F�lkeltem. El�kerestem a k�telet. Egy er�s hurkot k�t�ttem r�, �s odalop�ztam Richard �gy�hoz.

�gy �reztem, mintha az agyvel�met �s a v�llaimat m�zs�s k�vek nyomn�k. A t�rdeim roskadoztak.

Nagy, v�res feje alatt �tdugtam a k�telet, �s belef�ztem a v�g�t a hurokba.

Egy kicsit v�rtam.

Richard m�lyen h�rg� l�legzettel aludt. J�l tudtam, hogy ha f�l�bred, meg�l mindannyiunkat, hogy r� fog �tni �kl�vel �desap�nk szomor� arc�ra, hogy a hajukn�l fogva v�gigvonszolja kis h�gaimat az udvaron. Nem is haboztam h�t egy pillanatig se. Teljes er�vel nekifek�dtem a huroknak. Richard leveg� ut�n kapkodott, de nem �bredt f�l; azut�n egy iszony�t ny�g�tt, �s kir�gta az �gy fenek�t. �llati nagy teste vonaglott a kezeim k�z�tt, de nem sok�ig.

Egyszer csak hallottam, amint a fekete cs�nd elkezd kacagni. �r�letesen, hangtalanul. El�nt�tt a hideg retteg�s.

Richard kih�lt teste �sszezsugorodott a kezeim k�zt.

Gyerty�t gy�jtottam.

Az �gyban egy kis gy�nge gyermek fek�dt. Szederjes k�k arccal.

Az �n kis bolondom volt, a sz�ke, piros k�p�, petyeg� Richard �cs�m. �s s�t�t szemei a v�gtelenbe n�ztek.

A fekete cs�nd pedig - tiszt�n hallottam - kacagott.

Azt szeretn�m, hogy ne halljam t�bb� ezt a kacajt, mert akkor f�j nekem a h�tamban �s a fejemben, �s nem akarom l�tni a kis Richard s�t�t szemeit, amelyek a v�gtelenbe merednek; mert ez �sszeszor�tja a torkomat, �s sohase tudok aludni. Egy�ltal�n, doktor �r, nem tudok rendesen aludni.