A b�k�t ut�lom. Szeretek minden �llatot, tudom, hogy egyform�n f�ls�ges alkot�sai a term�szetnek, de a b�k�t�l iszonyatosan undorodom.
   Elmondom �n�knek, hogy mi�rt, b�r ha csak r�eml�kszem is a dologra, reszket� f�lelem fog el, a gyomrom r�m�letes undorban vonaglik, a szemeim el�tt �s a torkomon hideg, nedves varangyok m�szk�lnak, a f�leimben egy b�kany�lszag� hang vartyog, �s gerincoszlopomban g�rcs�s, j�ghideg iszonyat szaladg�l. �s �n ma �jjel nem fogok aludni. M�gis elmondom, hogy mi�rt iszonyodom a kicsiny b�k�t�l; mi�rt merednek meg az izmaim hal�los izgalomban, amikor k�t b�kaszem pislog�, rohadt f�ny�t l�tom a m�ltb�l az agyvel�mbe vil�golni.
   A b�ka az az �llat, mely az �letemnek legnagyobb, legjelent�s�gesebb perceit okozta. Csakhogy ezek a percek sz�momra nem az �r�m, hanem a borzalom percei voltak. Tudom, azt gondolj�k majd, hogy mindazt, amit elmondok, egy szeg�ny, szerencs�tlen ember mondja el �n�knek, akinek a szeme k�pr�zott; tudom, hogy legf�ljebb �rdekesnek tal�lj�k az esetemet. De k�rem, gondolj�k el, hogy ezt tenni�k embertelens�g volna. Mert v�gigszenvedtem akkor ezer ember helyett azt az �rj�t�, k�rhozatos f�lelmet, melyet ezer �s ezer k�z�tt nem ismer meg eg�sz �let�ben senki. �n�k nem fogj�k megismerni. Gondolj�k el, �s ne b�muljanak r�m, hanem �rezzenek egy�tt velem.
   Egy �prilisi es�s �jszak�n f�lriadok az �lmomb�l. A m�sik oldalamra fordulok, �s pr�b�lom folytatni az alv�st. H�nykol�dom, igazgatom a p�rn�t, de nem siker�l az alv�s. Ideges, l�zas reszket�s b�vik lassan minden porcik�mba, �s valami ismeretlen f�lelem kezd re�m sz�llni a cs�ndes s�t�ts�gben, mialatt k�nn az �prilisi es� esik, s mellettem a feles�gem l�legzet�t hallom.
   �rzem, hogy ismeretlen f�lelem ker�t mindjobban a hatalm�ba, �s hogy nincs ellene v�dekez�s sehol sem.
   El�sz�r szabadulni pr�b�lok t�le, olvasok magamban. Sz�mokat adok �s szorzok �ssze, a r�gi tanul�t�rsaim nev�t sorolom f�l; hi�ba - nem siker�l. A f�lelem egyre er�sebb lesz, �s minden csepp v�rembe beveszi mag�t, a sz�vem er�sen dobog, a fejemben nyom�st �rzek, s mindenem hideg. Az izzads�g ki�t a homlokomra.
   S e pillanatban hang �ti meg a f�lemet. Egy hang, amely gyereks�r�shoz �s elk�nzott �llat ny�g�s�hez hasonl�. Egy hang, amelyre megh�l a vel� a kopony�mban, �s a gerincemen rettenetes g�rcs�s borzong�s fut v�gig.
   Hallgat�zom.
   A hang ism�tl�dik. Er�sebben �s er�sebben. Hallat�ra idegeim minden sz�l�t el�llja a rettenet �s a k�n. Valami �v�lt�, panaszos, h�v� �s fenyeget� hang, amelyet majd v�gtelen messzes�gben, majd k�zvetlen k�zelemben hallok, mintha az �gyam f�j�b�l �s a szobab�torokb�l �ramlana fel�m.
   Mintha egy hal�lra k�nzott kicsi gyerek ny�sz�r�gne. Mintha valami kit�pett sz�rny� v�n bagoly �v�ltene az �jszak�ba az elm�l�sr�l.
   �s a hang nem sz�nik. R�vid sz�neteket tart. Majd folyton er�s�dik, r�m�letesebb� �s f�jdalmasabb� v�lik.
   Az eg�sz testem csupa hideg ver�t�k. F�lugrom az �gyb�l, gyerty�t gy�jtok, azut�n rohanok vele szob�r�l szob�ra. Meg�llok. Hallgat�zom. A hang egyszer t�volabbr�l, m�sszor k�zelebbr�l hangzik. Reszketve �s f�lelve sietek �jra �s �jra kereszt�l a szob�kon. Mintha a hang a konyh�b�l j�nne. Val�ban, amikor kil�ptem, bet�lt�tte az eg�sz konyh�t ez a ny�g�, pokolian ny�vog�, vartyog� hang.
   Sietve keresni kezdtem, honnan j�. Egy sarokb�l hangzott, ahol a mos�tekn� �llott. Elveszem a tekn�t. Egy �llatot l�tok ott, akkor�t, mint egy kis macska. G�mb�cbe gabalyodva �lt, �s lomha mozdulattal fel�m fordult.
   B�ka volt. De milyen b�ka. Soha ezel�tt nem l�ttam olyant. Sz�r�k voltak a test�n. A szemeib�l z�ldes lid�rcf�ny vil�golt. A teste halotti b�zt terjesztett. Undok nagy sz�j�b�l csak �gy �ml�tt a r�m�letes hangok �radata. Mintha valami fels�bb hatalom parancs�ra v�gezte volna pokoli �nek�t.
   Abban a pillanatban, ahogy megl�ttam, eszembe jutott valami, amit�l a sz�vem ver�se meg�llt egy pillanatra.
   A vid�k�nk�n az a hit van elterjesztve, hogy amely h�zban ilyen sz�r�s b�ka �jjel megjelenik, ott hamarosan meghal valaki. Abban az id�ben t�bb ilyen esetet hallottam. Egy szomsz�dunk - j�m�d� gazdaember - mondta nekem, hogy saj�t szem�vel l�tta az �tkozott sz�r�s b�k�t, �s le�nya, a sz�p, tizennyolc �ves �gnes, r�vid id�re azut�n meghalt.
   Akkor egy pillanatig se hittem a dolgot, v�gre is az ember nem hisz el mes�ket, ezenk�v�l a term�szetrajz se ismeri azt a b�k�t, mi�rt higgyem el teh�t �n.
   De amikor ezzel a b�k�val ott szemben �lltam, minden csepp v�remmel hittem r�ms�ges jelent�s�g�ben. Vill�mgyorsan r�vetettem magam, �s r�t�rdeltem a hideg, undok test�re.
   Hatalmas b�mb�l�sbe kezdett, mely oly m�ly �s er�s volt, hogy l�nyer�t�shez hasonl�thatn�m. Megr�m�ltem, hogy a feles�gem f�l�bred r�. F�lkaptam h�t az �llatot, �s teljes er�vel odacsaptam a konyha k�ves padl�j�hoz. �gy koppant, mint egy vasgoly�, �s hirtelen talpra �llva, m�ternyi ugr�ssal a sarokba igyekezett. Tehetetlens�gemben ide-oda rugdosni kezdtem, s nem engedtem, hogy talpra �lljon. Z�ld varangynedvet l�vellt ki a teste, �s ez a ny�l�s, b�z�s folyad�k jel�lte az �tj�t. M�g �gy id�t nyertem a gondolkod�sra, megpillantottam a fav�g� balt�t, s elhat�roztam, hogy azzal puszt�tom el a sz�rnyet. Odatereltem teh�t a sarokba, ahol a balta �llott, azut�n f�lkaptam a szersz�mot, hogy gyorsan v�gezzek vele. Id�t vesztettem-e, vagy hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra �llt, �s vill�mgyorsan nekem ugrott, �ppen a nyakamra, �s megharapott.
   Fogai voltak.
   Ler�ztam magamr�l, �s lefogtam. Re� t�rdeltem �jra: megint azt az er�s, nyer�t� hangot hallatta. - Azut�n r�v�gtam a fej�re a balta fok�val. Z�ld v�r freccsent az arcomra, �s �reztem, hogy a tehetetlen �llat micsoda �ri�si er�fesz�t�st tesz, hogy elmenek�lj�n. �jra �t�ttem, v�gtam. F�ldaraboltam. Lev�gtam a l�b�t, a fej�t, �gy, hogy a v�g�n csak egy alaktalan, ny�las, b�z�s, z�ld t�meg fek�dt el�ttem.
   Mikor elv�geztem r�mes munk�mat - f�ll�legzettem, �gy �reztem, mintha tal�n siker�lt volna megv�deni eny�imet a fenyeget� hal�lveszedelemt�l. Reszketve, f�zva, de megk�nnyebb�lve mentem vissza a h�l�szob�ba. A feles�gem csendesen, nyugodt l�legzettel aludt. Halov�ny arc�n enyhe mosolyg�s lebegett. Odamentem �s megcs�koltam, mire gyeng�n s�hajtott. Egy ideig szorongva n�ztem az arc�t, azut�n f�radt �s m�ly �lomba mer�ltem.
   M�snap kor�n reggel, amikor fel�bredek - mert kor�n kel� ember vagyok - r�m�lve jut eszembe, hogy a b�ka tetem�t, a v�res balt�t �s az �jjeli k�zdelem nyomait elfeledtem eltakar�tani. Kiugrom az �gyb�l, �s a konyh�ba sietek, hogy - ha lehet - m�g elej�t vegyem annak, hogy a csel�dek vagy a gyerekek megl�ssanak vagy megtudjanak valamit.
   Csod�lkoz�somra nem volt semminek semmi nyoma. A balta a hely�n �llott. A konyha k�vei tiszt�k, a szolg�l� m�g nem j�tt be a csel�dszob�b�l.
   �n�k most azt mondj�k, k�rem, hogy �lmodtam. Tudj�k meg teh�t, hogy a feles�gem e nap ut�n k�t h�tre kiter�tve fek�dt.