- Mi�rt s�rsz, b�csi? - k�rdezte a kisfi�. A lehajtott fej� �sz �regember nem v�laszolt. Kez�be temette arc�t, �s a kisfi� azt hitte, a b�csi sz�gyelli megmutatni k�nny�ztatta arc�t. A kisfi� meg�rtette ezt, hiszen mindenkit�l azt tanulta, hogy a fi�k sosem s�rnak. De azt�n a b�csi m�gis megsz�lalt.

- Elvesztettem valamit. - mondta halkan. A kisfi� meg�l�nk�lt.

- Elvesztetted? Seg�tek megtal�lni. Tal�n a k�zelben sz�rtad el?

- Nem sz�rtam el, egyszer�en elt�ntek. S mire �szrevettem, m�r nyomuk sem volt. Ez f�j. Hogy el sem b�cs�zhattam t�l�k.

A kisfi� gondolkod�ba esett.

- De h�t, amit�l elb�cs�zol, azt nem is vesz�ted el. Azt csak elengeded.

- Igaz - felelte a b�csi - De ezek olyan gyorsan t�ntek el, hogy id�m sem maradt elk�sz�nni. �s most f�j az �ress�g, f�j a sok hely.

A kisfi� megsimogatta az �regember fej�t.

- Mit vesztett�l el, b�csi? Megmondod? Tal�n a p�nzedet? A bicsk�dat?

- Nem kedvesem. - mondta az �regember, �s feln�zett. �rkokkal szabdalt arc�n k�nny csillogott. - Az ill�zi�imat vesztettem el, amit a vil�gomr�l alkottam. Tudod, kisfiam? Az ill�zi�imat.

- Nem �rtem. - t�prengett a kisfi�. - Hogy lehet elvesz�teni azt, ami nem is l�tezik?

Ha kim�sz a m�l�ra az er�s naps�t�s ellen�re is �les sz�l v�r, �s az Alpok messzi t�li cs�csait l�tod, melyek ez�stsz�n�ek �s sz�rny�ek. De sz�lcsendben, ebben a feh�r v�rosban, a rakparton meleg van, csillog�s, tavasziasan �lt�z�tt emberek, akik s�t�lnak, vagy a padon �ld�g�lnek a p�lm�k alatt, szalmakalapjuk al�l hunyorogva a tenger s�t�t k�ks�g�re �s az angol kir�ly feh�r szobr�ra, amely tenger�sz egyenruh�ban �ll a vil�gos �g �ress�g�ben.
� is egyed�l �l, h�ttal a tengernek �s nem l�tja, ink�bb csak �rzi a napot, amely a h�t�t meleg�ti. Fedetlen fejjel �l a haja �sz, �regesen tiszteletre m�lt�. A fesz�lt mozdulatlans�g p�z�ban �l �s, mint minden vak, egyiptomi m�dra: a tart�sa egyenes, a t�rdeit �sszeh�zza, felfel� ford�tott sapk�t helyez r�, �s nagy, nap�gette kezeit, szoborr� dermedt fej�t megemeli, �s enyh�n oldalra ford�tja, eg�sz id� alatt �rt �ll, figyeli az emberi hangokat �s j�r�kel�k suhog� l�pteit. Eg�sz id� alatt cs�ndes, egyhang� �s enyh�n �nekl� hangon eml�keztet minket arra, hogy k�teless�g�nk j�nak �s k�ny�r�letesnek lenni. �s amikor kis id�re meg�llok el�tte, �s vil�gtalan arca el�tt, a sapk�ba dobok n�h�ny centimet, ugyanolyan vil�gtalanul tekintve a t�rbe, nem v�ltoztatva sem p�zt, sem arckifejez�st, egy pillanatra megszak�tja dallamos, j�l fel�p�tett tan�t� besz�d�t, �s m�r egyszer� sz�vb�l j�v� szavakkal azt mondja:
- Merci, merci mon bon frere!
"Mon bon frere!" Igen, igen, mi mind testv�rek vagyunk! De csak a hal�l �s a nagy k�nok �s szerencs�tlens�gek eml�keztetnek minket erre igazi �s c�folhatatlan bizonyoss�ggal, azzal, hogy megfosztanak benn�nket f�ldi rangunkt�l, �s kivezetnek a h�tk�znapi �letb�l. Milyen meggy�z�d�ssel ejti ki e szavakat: mon bon frere! Nem f�l, �s nem is f�lhet att�l, hogy rosszul teszi, ha testv�rnek sz�l�t egy kir�lyt, vagy k�zt�rsas�gi eln�k�t, egy neves szem�lyis�get, vagy milli�rdost. �s egy�ltal�n, egy�ltal�n nem az�rt nem f�l ett�l, mert vaks�ga miatt megbocs�tj�k tudatlans�g�t. Nem egy�ltal�n nem. Egyszer�en � most mindenkin�l t�bb. Az �r keze meg�rintv�n �t, mintha megfosztotta volna �t n�vt�l, id�t�l �s t�rt�l. � most csak ember, akinek mindenki testv�re...
�s a m�sikban is igaza van: val�j�ban mi mind j�k vagyunk. J�rk�lok, l�legzem, l�tok, �rzek, �tviszem magamba az �let teljess�g�t �s �r�m�t. Mit jelent ez? Azt, hogy felfogok �s befogadok mindent, ami k�r�lvesz, hogy mindez kedves �s bar�ts�gos, rokon velem �s ez szeretetet �breszt bennem. Mert az �let k�ts�gtelen�l nem m�s, mint szeretet �s j�s�g, �s a szeretet �s j�s�g elapad�sa mindig az �let elapad�sa, az m�r a hal�l. �s ez a vak h�v engem, amikor arra j�rok: "Tekints r�m is, �rezz szeretet ir�ntam is: ezen a vil�gon, ezen a csod�s reggelen, minden a rokonod, ezek szerint �n is; �s ha rokonod vagyok, nem hagyhat hidegen a mag�nyom �s a gy�moltalans�gom, hiszen a testem, mint az eg�sz vil�g teste, egy a ti�ddel, hiszen az �let �rz�se a szeretet �rz�se, hiszen minden szenved�s a mi k�z�s szenved�s�nk, amely megrontja a mi k�z�s �let�r�m�nket, vagyis, hogy �rezz�k egym�st �s minden l�tez�t."
El�g a sz�cs�pl�sb�l az egyenl�s�gr�l a mindennapokban, a s�rtetts�g, gy�l�let, gonoszs�g verseny�r�l.
Ott egyenl�s�g nem lehet, sosem volt, �s nem is lesz.

Once upon a time, there was an island where all the feelings lived: Happiness, Sadness, Knowledge, and all of the others, including Love. One day it was announced to the feelings that the island would sink, so all constructed boats and left. Except for Love.

Love was the only one who stayed. Love wanted to hold out until the last possible moment.

When the island had almost sunk, Love decided to ask for help.

Richness was passing by Love in a grand boat. Love said,
"Richness, can you take me with you?"
Richness answered, "No, I can't. There is a lot of gold and silver in my boat. There is no place here for you."

Love decided to ask Vanity who was also passing by in a beautiful vessel. "Vanity, please help me!"
"I can't help you, Love. You are all wet and might damage my boat," Vanity answered.

Sadness was close by so Love asked, "Sadness, let me go with you."
"Oh . . . Love, I am so sad that I need to be by myself!"

Happiness passed by Love, too, but she was so happy that she did not even hear when Love called her.

Suddenly, there was a voice, "Come, Love, I will take you." It was an elder. So blessed and overjoyed, Love even forgot to ask the elder where they were going. When they arrived at dry land, the elder went her own way. Realizing how much was owed the elder,

Love asked Knowledge, another elder, "Who Helped me?"
"It was Time," Knowledge answered.
"Time?" asked Love. "But why did Time help me?"
Knowledge smiled with deep wisdom and answered, "Because only Time is capable of understanding how valuable Love is."

Engem igaz�n meg�rintett ez a t�rt�net... Mi j�tsz�dhatott le az ap�ban �s ugyanakkor a kisfi�ban? Biztos sz�m�tott az apj�ra �s k�ny�rg�tt neki a seg�ts�g�rt.. Mit kellett ki�llnia annak az ap�nak.. Hallani saj�t gyermeke k�ts�gbees�s�t..Meg�lni egyetlen szeretett fi�t, hogy a vonaton mindenkit megmentsen. Az is igencsak �rdekes volt, hogy mikor megt�rt�nt a baleset, a vonaton �l�k nevetg�ltek. Milyen furcsa, hogy el se tudjuk k�pzelni, ha utazunk, hogy k�r�l�tt�nk t�rt�nik valami.. �s valaki az �let�vel fizethet a MI �let�nk�rt.. Elgondolkodtat�.. :/

Minden sz�nak van dallama, l�ktet�se, ereje… Az egyik legkem�nyebb �s leger�sebb sz�, amivel valaha tal�lkoztam a k�vetkez�: Csak az�rt is! Az ereje k�pes hegyket megmozgatni.

Ugye…, ugye…, �rzed te is? Mondd ki b�tran!Ne t�tov�zz!
„Csak… az�rt… is….”
Nem j�…No , pr�b�ld meg m�g egyszer. Menni fog, hidd el. Seg�tek: Csak az�rt is!
„Csak az�rt…is...”
Nem rossz. Hat�rozottan javult. �zlelgesd egy kicsit a sz�t, �rezd a szavak zamat�t… hmm… hamm… nyam-nyam… �gy valahogy: Csak! Csak az�rt! Csak az�rt is! Menni fog? �rzed? Mondd ki megint.
„Csak az�rt is…”
Brav�! Egyre jobb! Na m�g egyszer mondd ki, m�g t�bb �t�l�ssel. Hagyd, hogy �tj�rjon a kifejez�s lelke, �s az az �si �leter�, amit k�pvisel. Csak b�tran! Csak az�rt is!
„Csak az�rt is!”
T�k�letes! Gratul�lok! Ugye �rzed te is az er�t? Mondjuk ki egy�tt sokszor egym�s ut�n:
„Csak az�rt is! Csak az�rt is! Csak az�rt is!”
Ugye �rzed a te is a testedet el�nt� forr�s�got. L�ngol a tested. T�z gy�l benned, �j t�z. Ez az az �si t�z, ami er�t ad ahhoz, hogy soha ne add fel! Tudat�ban kell lenned annak hogy, amikor f�nyk�nt elhagytad a t�voli univerzumot, �s megkezdted f�ldi utaz�sod, minden k�pess�ggel felruh�ztak, mindennel, amire sz�ks�ged lehet ahhoz, hogy val�ra v�ltsd �lmaidat, terveidet, boldog l�gy, �s v�ghez vihesd azt a j� �s nemes feladatot, amit az �gben kiszabtak r�d, �s �nk�ntesen magadra v�llalt�l.
Ha �gy �rzed, �sszecsapnak a fejed felett a hull�mok, a s�t�t felh�k�n kereszt�l nem l�tod a sziv�rv�nyt… Ne add fel! K�zdj! Mondogasd magadban ezt a spiritu�lis erej� sz�t sokszor, egyre hangosabban: csak az�rt is, CSAK az�rt is, CSAK AZ�RT is, CSAK AZ�RT IS!
Lesz el�g er�d ahhoz, hogy v�ghez vidd az �ltalad kit�z�tt c�lt. „Nem k�l olyan v�gy benned, melyhez ne kelne er� is benned azt val�ra v�ltani. Meglehet, hogy az�rt meg kell dolgoznod �rte.” Csak az�rt is siker�lni fog!