- Mi�rt s�rsz, b�csi? - k�rdezte a kisfi�. A lehajtott fej� �sz �regember nem v�laszolt. Kez�be temette arc�t, �s a kisfi� azt hitte, a b�csi sz�gyelli megmutatni k�nny�ztatta arc�t. A kisfi� meg�rtette ezt, hiszen mindenkit�l azt tanulta, hogy a fi�k sosem s�rnak. De azt�n a b�csi m�gis megsz�lalt.

- Elvesztettem valamit. - mondta halkan. A kisfi� meg�l�nk�lt.

- Elvesztetted? Seg�tek megtal�lni. Tal�n a k�zelben sz�rtad el?

- Nem sz�rtam el, egyszer�en elt�ntek. S mire �szrevettem, m�r nyomuk sem volt. Ez f�j. Hogy el sem b�cs�zhattam t�l�k.

A kisfi� gondolkod�ba esett.

- De h�t, amit�l elb�cs�zol, azt nem is vesz�ted el. Azt csak elengeded.

- Igaz - felelte a b�csi - De ezek olyan gyorsan t�ntek el, hogy id�m sem maradt elk�sz�nni. �s most f�j az �ress�g, f�j a sok hely.

A kisfi� megsimogatta az �regember fej�t.

- Mit vesztett�l el, b�csi? Megmondod? Tal�n a p�nzedet? A bicsk�dat?

- Nem kedvesem. - mondta az �regember, �s feln�zett. �rkokkal szabdalt arc�n k�nny csillogott. - Az ill�zi�imat vesztettem el, amit a vil�gomr�l alkottam. Tudod, kisfiam? Az ill�zi�imat.

- Nem �rtem. - t�prengett a kisfi�. - Hogy lehet elvesz�teni azt, ami nem is l�tezik?